6.-ik Fejezet - Köszönöm,hogy Vagy Nekem♥

˝Lementem a konyhába,ahol épp Niall ült egyedül.
-Sajnálom,hogy Harryvel kell lenned.-mondta szomorúan,nem értettem őt.Habár tudja,hogy rosszba vagyunk,és lehethogy ezért mondta.˝

**Este**

Bementem a szobámba,ahol egyedül Harry volt,és nézegette a polcon a kiskori képeimet.
-Nagyon aranyos voltál.....vagyis még most is az vagy!-mondta egy fényképet tartva a kezébe.
-Nem,nem vagyok aranyos,régen lehethogy az voltam,de most egy hülye,önfejű vagyok.-mondta az ajtóba állva,Harrynek.Harry csendben állt ott.-Sajnálom.-mondtam. Pár könnycsepp gördült le az arcomon.Harry megfordul,és......közeledett felém,de valami megszakadt...

(https://www.youtube.com/watch?v=w6KYjytwr1w –kísérőzene...kötelező)
Nagy sikítást halottunk,leszaladtunk a földszintre,majd megláttam anyát eszméletlenül.A sírás fakadt ki belőlem,a földre lefeküdtem mellé,és sírtam...Harry szorosan átölelt,és fogot.Liam hívta a mentőket,és a többiek pedig anyát nézték.Mindenki meg volt ilyedve,én csak sírtam a földön,Harry karjaiba sírtam.Megérkezett a mentő,anyát bevitték a korházba.
Mi autóval bementünk és leültünk a várakozóterembe,ahol csak sírtam.Harry még mindig tartott a karjaiba.
-Nyugodj meg,kérlek,nemlesz semmi baj,aranyoskám.-mondta Harry majd egy puszit adott a homlokomra.
1órát vártunk a semmire,majd kijött a doktor.Liam odaszaladt hozzá,mivel én nem voltam olyan állapotba.
-Doktorúr mi történt?-kérdezte.
-Sajnálattak kell,hogy közöljem,de kómába esett,de bármikor felébredhet.-mondta az orvos.
-MI?-ordítottam,majd a földreroskadtam,Harry felszedett a földről és Niallal együtt vigasztalt.Vagyis csak próbáltak.
-Meddig tarthat egy kóma?-kérdezte Liam.
-Ameddig füzetik a gépeket,1 évnél is tovább tarthat.-mondta az orvos.
-Kifüzetünk mindent,de ne kapcsolják le a gépekről.-mondta Harry.

-Bemehetünk?-kérdeztem kicsit megnyugodva az orvost.
-Egyedül be nem mehetsz.-mondta Harry.
-Bemehetnek maguk ketten.-mondta az orvos.
Harry megfogta a kezem,és leültünk egy székre.Megfogtam anya kezét.
-Mi van ha elveszítem?Nekem nincs senki más rajta kívül.-néztem Harryre.
-Ilyenre ne is gondolj!Mi az,hogy nincs senkid?!Nikky,mindig melletted leszek,mindig veled leszek,most nem hagylak egyedül mindig veled leszek!-mondta és megölelt + egy puszit adott a homlokomra.
-Köszönöm.-mondtam és hozzábújtam.Anya kezét újból megfogtam,és kitört belőlem a sírás,Harry magához húzott és nem engedett el.
-Gyere,hagyuk pihenni.-mondta Harry és kivezetett a korteremből.
-Nikky,mi a francot csináltál anyával?-támadott le Vikky.
-Hé-hé,ne őt okold,erről nem ő tehet-állította le Harry Vikky.
-Mi még bent maradunk Vikkyvel,ti nyugodtam mennyetek haza.-mondta Liam.
 
*Harry szemszöge*
 
Nikkyt beültettem az autóba,majd elindultunk hazafelé.Nikky folyton sírt,nagyon sajnálom őt,nem ezt érdemli.Ilyenkor van rám hatalmas szüksége,nem hagyhatom őt magára.
-Meg akarok halni!-mondta Nikky.
-Ilyet nem mondhatsz,mi lenne velem nélküled?-leállítottam az autót,leparkoltam valahol,és a szemébe néztem,már nekem is a könnyek gyülekeztek a szemeimbe.
-Veled?-erre felkapta a fejét,és ő is a szemembe nézett.
-Igen,ha elveszítenélek,utánad mennék.-mondtam neki,majd közelebb hajoltam majd megcsókoltam,visszacsókolt,majd a kezét a nyakra tette.Hosszan,szenvedélyesen csókolóztunk.Mikor a csókunk befejeződött,egymás homlokát egybeértettük.
-Köszönöm,hogy itt vagy velem!-szipogta.
Elindultam az autóval,hazafelé,az út csöndösen telt.De utána Nikky megszólalt.
-Bármit is csinálok,te nem fogsz rám haragudni?-nézett fel rám.
-Nem!-hát nagyon reméltem,hogy ne maz öngyilkosságra gondolt..
Mikor megérkeztünk,üres volt a ház.Nikky lement a konyhába addig,én letusoltam.
Egy hatalmas sikítást halottam...
Azonnal leszaladtam,Nikky a konyhába a földön ült,összevagdosott kézzél.
Azonnal kivettem egy kötszert és berohantam vele a kórházba.
-Meg akarok halni!-folyamatosan ezt hajtogatta,már én sírtam,amiért ilyen állapotba van.Bevittem a kórházba,ahol a fiúk voltak,ők csak csodálkozva néztek rám,mi történt.Nikky kapott altatót és nyugtatót.Bekötötték a kezét.
-Be lehet menni hozzá.-mondta az orvos.
Egyedül én mentem be hozzá.Leültem a székre,már sírtam.
-Nikky,miért csinálod ezt?!Nem akarom,hogy bármi bajod essen,soha nem akarlak elveszíteni.Nem teheted ezt,mi lenne velem nélküled.Tudom,most alszol,nem hallod amit mondok,de kérlek,ne csinálj mégegyszer ezt.

*1 hónappal később*
Nikky anyukája még most se ébredt fel,ide költöztünk hozzájuk,és folyamatosan Nikkyvel vagyok.Nem hagyom őt SOHA egyedül,ha koncertekre járunk,akkor se hagyom egyedül.Nagyon megszerettem Nikkyt,folyamatosan vigasztalom,minden nap,ha tehetjük bemegyünk az anyukájához.
-Harry,megyek anyuhoz.-mondta.
-Egyedül nem!-jelentettem ki,majd gyorsan elkezdtem öltözni mielőtt elindult volna.
-Miért?-nyafogott.
-Még kérdezed? Ebben az egy hónapban,4x összevagdostad a kezed,3x pedig öngyilkos akartál lenni.
-De már nem csinálok több ilyet.-mondta.
-Nem érdekel veled megyek.-mondtam majd mentem utána.
-Soha nem fogsz egyedül hagyni?-kérdezte bociszemekkel.
-Soha.-tudjátok,mikor zuhizik,még akkor is a fürdőbe vagyok vele,csak el vagyok tőle fordulva.Azért,mert mikor még ennek a legelején voltunk,akkor még egyedül járt.És egyszer meg akarta magát fullasztani,ha nem megyek be,és hozom őt ki onnan.
Bementünk Nikky anyukájához,mindig mikor Nikky meglátja az annyát,elkezd sírni,ilyenkor annyira sajnálom őt.Amikor Nikky-t megcsókoltam,azóta semmi nem történt köztünk,pedig annyira szeretném ha történne valami köztünk,de most nem alkalmas.Sok újságcikk írt arról,hogy Nikky és én járunk,bárcsak úgy lenne,akkor még nagyobb támasz lennék neki.De így is szüksége van rám.Mikor hazamentünk Nikky annyától Nikky befeküdt az ágyba,és láttam,hogy könnyezik,és valamin gondolkodik.
Lefeküdtem melléje,és csak sokáig néztük egymást.
-Köszönöm,hogy ennyiszer megmentettél a haláltól.-mondta könnyes szemmel.
-Mondtam,hogy nem hagylak magadra SOHA.-simogattam meg arcát.Nikky odabújt hozzám,majd olyan szorosan,ahogy csak tudott,magához ölelt,és elaludt.
3komi és jön a kövi réész♥ *-*